Ez a hónap nem csak az Apám születésnapjára emlékeztet, hanem a magyarok állítólagos Nyilas jellegére is. Alapjában véve nem venném komolyan ez utóbbit - dohszagú molyos asztrológiai régiségnek tartanám -, ha lennék kénytelen szembesülni nap mint nap azzal a már már misszionáriusi Nyilas küldetéstudattal, ami jellemzi az utóbbi 1000 évünket csakúgy, mint a közelmúltat és a jelent. Talán ebből a szempontból elolvasásra érdemes a Stellium Asztropszichológia főoldalán olvasható Fritz Riemann idézet a Nyilas jegyéről.
S idetartozik szorosan egy gondolat Umberto Eco-tól. Szövegrészlet a Rózsa nevéből:
"Az Aedificium ellenben még mindig lobogva égett. Az éghető anyag itt sokkalta több volt, és a tűz a szkriptórium után most harapódzott el a konyha szintjén is. Ami a nemrég s előtte évszázadokon át a labirintust magába foglaló második emeletet illeti, a második emelet tulajdonképpen már megsemmisült.
- A keresztény világ legnagyobb könyvtára volt - mondta Vilmos. - Most aztán - tette hozzá - az Antikrisztus csakugyan közel van, mert nincs többé az a tudomány, amely útját állhatná. Láttuk is az arcát ma éjjel.
- Kinek az arcát? - kérdeztem döbbenten.
- Jorge arcát. Ezen a filozófia gyűlöletétől eltorzult arcon most először pillantottam meg, hogyan fest az Antikrisztus, és láttam, hogy ó nem Júda törzséból jön el, amint a hirdetői állítják, s nem is valamely messzi országból. Az Antikrisztus magából a kegyességből, a túlságos Isten- vagy igazságszeretetből is születhet, amiképpen az eretneknek is, a szentnek is, a megszállottnak is a látnok a szülője. Reszkess, Adso, a prófétáktól és mindazoktól, akik készek meghalni az igazságért, mert az ilyenek rendesen nagyon sokakat magukkal együtt, sőt gyakran maguk előtt s néha maguk helyett is belerántanak a halálba. Jorge ördögi munkát végzett, mert oly ocsmányul szerette a maga igazságát, hogy semmitől sem riadt vissza, csak pusztuljon a hazugság. Jorge azért félt úgy Arisztotelész második könyvétől, mert az talán csakugyan arra tanított, hogyan torzítsuk el mindenféle igazságnak az arcát, nehogy fantomok rabszolgáivá váljunk. Annak, aki szereti az embereket, talán épp az a dolga, hogy nevetségessé tegye, hogy megnevettesse az igazságot, mert csak egy igazság van: megtanulni, hogyan szabaduljunk meg az igazságra törő őrült szenvedélytől."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése