Egy hosszú tavaszi városi nyavalyán túl, és egy rövid nyári szünet után végre frissült a Stellium Asztropszichológia oldal Martin Buber: Én és Te esszéjének első részével (megtalálható az un. Olvasósarokban).
Bevezető részlet kedvcsinálónak:
„A világ kétarcú az ember számára, amiként kétarcú az ember magatartása a világban.
Az ember magatartása kétarcú, amiként kettő az alapszó, amit kimondani képes.
Az alapszók nem szavak, hanem szópárok.
Az egyik alapszó az Én-Te szópár.
A másik alapszó az Én-Az szópár, ahol az Az helyett Ő is állhat, anélkül hogy az alapszó megváltoznék.
Így hát az ember Én-je is kétarcú.
Hiszen az Én-Te alapszó Én-je más, mint az Én-Az alapszó Én-je.
Az alapszók dolga nem az, hogy kimondjanak valamit, ami rajtuk kívül is áll, hanem az, hogy azáltal, hogy kimondják őket, állítsanak valamit, ami megáll.
Az alapszókat lényével mondja az ember.
Mikor az ember azt mondja: Te, az Én-Te szópár Én-jét is kimondja.
Mikor az ember azt mondja: Az, az Én-Az szópár Én-jét is kimondja.
Az Én-Te alapszót csak egész lényével mondhatja az ember.
Az Én-Az alapszót sohasem mondhatja egész lényével az ember.”
(Martin Buber)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése